Welcome to Post Social Era
A feednek nincs eleje, és pláne nincs kötelező sorrendje
A klasszikus brand storytelling egyik alapfeltevése az volt, hogy a történet valamilyen szinten irányítható. A márka megtervezi, mit szeretne elmondani, majd a kampány különböző elemei szépen egymásra épülnek.
Csakhogy a social feed ma már nem úgy működik, mint egy magazin, amit az első oldaltól kezdünk el olvasni. Inkább egy végtelen shuffle, ahol két brainrot videó, egy szakítós storytime és három teljesen indokolatlan macskás videó között egyszer csak megjelenik egy márka tartalma.
A fogyasztó pedig valószínűleg soha nem fogja látni a teljes kampányt úgy, ahogy azt a marketingcsapat a prezentációban elképzelte. Lehet, hogy nem látja a hero filmet, de találkozik a mémmel. Három hónap alatt öt különböző kreatívot lát, teljesen random sorrendben, és ezekből próbálja fejben összerakni, hogy tulajdonképpen milyen márkával is van dolga.
Ezért egyre kevésbé elég azt megkérdezni, hogy „mi a brand story-nk?”
Sokkal érdekesebb kérdés, hogy „milyen világba érkezik meg az, aki találkozik velünk”.
Nem csak brand story-t kell építeni, hanem brand world-öt
Egy történetnek van eleje, közepe és vége. Egy világnak viszont rengeteg különböző belépési pontja lehet. Bárhonnan beeshetsz, mégis viszonylag gyorsan megérted, hogy hol vagy.
Ez a márkák szempontjából azt jelenti, hogy egy TikToknak, egy outdoor kampánynak, egy influencer együttműködésnek vagy akár egy kommentnek nem feltétlenül ugyanazt az üzenetet kell elmondania. Sokkal fontosabb, hogy ugyanazt az univerzumot építsék.
Ezt a világot összetarthatja egy felismerhető humor, saját szóhasználat, visszatérő karakterek, vizuális kódok vagy éppen olyan témák és kulturális utalások, amelyekhez a márka következetesen kapcsolódik. És itt jön a lényeg: a konzisztencia nem egyenlő az egyformasággal.
Egy márka attól még nem lesz igazán felismerhető, hogy minden Instagram-posztjának ugyanaz a grafikai sablonja. Sőt, ettől még lehet tökéletesen egységes és közben teljesen érdektelen. Egy TikTok lehet nyers és kaotikus, egy kampányfilm cinematic, egy influencer videó teljesen creator-native, egy mém pedig akár úgy is kinézhet, mintha öt perc alatt készült volna Paintben.
Ha a márka karaktere elég erős, ezek mégis összeállnak.
Persze sokkal könnyebb azt mondani, hogy „használjuk mindig ezt a három színt”, mint meghatározni, milyen humor, gondolkodásmód vagy attitűd teszi felismerhetővé a márkát akkor is, amikor nincs rajta hatalmas logó.
A brand ma már egy kicsit inkább lore
Ha ezt Gen Z-kompatibilisebben akarjuk megfogalmazni, akkor mondhatjuk úgy is, hogy egy jó márkának ma már nemcsak története van, hanem lore-ja.
A lore nem egy nagy, hivatalosan megírt narratíva. Inkább azoknak a visszatérő poénoknak, karaktereknek, inside joke-oknak, Easter egg-eknek és utalásoknak az összessége, amelyek idővel jelentést kapnak a közönség számára. Pontosan ugyanaz történik, mint egy creator vagy online community esetében: aki régóta követi, egy csomó olyan dolgot ért, amit egy új néző még nem. Az új néző pedig, ha érdekesnek találja ezt a világot, idővel elkezdi felfedezni ezeket a rétegeket. Ez már nem egyszerűen kommunikáció, hanem kultúraépítés.
Ráadásul ezt a kultúrát már nem kizárólag a márka alakítja. A közönség kommentel, remixeli a tartalmat, mémmé alakítja, továbbküldi, vagy olyan jelentést társít hozzá, amire a marketingcsapat eredetileg egyáltalán nem gondolt. Ez elsőre ijesztően hangozhat, főleg ott, ahol minden kreatívot három körben jóváhagy a legal, a brand és a management. Csakhogy az internet kultúrája nem így működik.
Amikor a közönség elkezd saját jelentéseket és történeteket építeni egy márka köré, az nem feltétlenül hiba a rendszerben. Sok esetben éppen ez mutatja, hogy a márka valóban részévé vált az emberek online kultúrájának.
Mit jelent mindez marketingesként?
A következő kampány tervezésekor érdemes egy pillanatra túllépni azon, hogy mi legyen a fő üzenet, a headline vagy a hero film.Inkább azt kell végiggondolni, milyen világba akarjuk behívni az embereket. Mi az a humor, karakter, vizuális vagy kulturális kód, ami tényleg a miénk? Mitől lesz felismerhető a márkánk akkor is, ha éppen nem egy gondosan megtervezett kampányfilmben találkoznak vele?És talán a legfontosabb: ha valaki öt teljesen különböző tartalmunkkal találkozik egy hónap alatt, összeáll-e belőlük a fejében ugyanaz a márka?Mert valószínűleg nem fogja végighallgatni azt a brand story-t, amit 47 slide-ban tökéletesre csiszoltunk. Sokkal valószínűbb, hogy csak néhány random darabját látja, különböző platformokon, más-más kontextusban, az algoritmus által össze-vissza adagolva.A kérdés pedig már nem az, hogy ezek a darabok ugyanúgy néznek-e ki, hanem az, hogy amikor valaki fejben egymás mellé rakja őket, kialakul-e belőlük egy világ, vagy csak marad egy rakás random content.
Marketing managerünk tollából.


